86,52 ifm
A Református Egyetemes Konventet az 1881-ben ülésező debreceni Zsinat alkotta meg azzal a céllal, hogy a zsinatok közti időben az egyház központi igazgatását és korlátozott jogkörrel képviselje az országos egyházat. Összesen 38 tagja volt megalakulásakor. Hivatalból tagjai: az öt kerület püspöke és főgondnoka, a többi 28 főt a kerületi közgyűlések három évre választották (Tiszántúl 8, Dunamellék és Erdély 6-6, Tiszáninnen és Dunántúl 4-4 főt) fele részben lelkészt ill. világi foglalkozásút.
Az Egyetemes Konvent 1883-ban kezdte meg munkáját, felvállalva az egész egyházi iskolaügy szabályozását, felügyeletét, a Közalap gondozását, itt a szegény gyülekezetek szórványok, özvegyek és árvák patronálását, majd az elszakadt reformátusság gondozását.
A meglévő iratok jól példázzák, hogy milyen jellegű munkát végeztek, milyen osztályok jöttek létre az országos egyház működése érdekében.
Az 1964-es VII. Budapesti Zsinat úgy rendelkezett, hogy az Egyetemes Konventnek és szerveinek hatáskörét a Zsinati Tanács vegye át, mely eddig csak nagyon fontos esetekben ülésezett a Zsinat elnöksége összehívására. A Zsinati Tanács ülésein részt vesznek az egyházmegyék esperesei tanácskozási joggal.