Horváth Erzsébet
Köszönettel, tisztelettel és szeretettel Tellér Gyula emlékére
„A magyar szellem és a magyar nép egymásra utaltabb, mint bármely szellem és nép.”
(Németh László)
Az 1943. augusztus 23-29-ig „Az ifjúság az új magyar szellemért” Magyar Élet táborát Balatonszárszón, a SDG /Soli Deo Gloria/ Református Diákszövetség telephelyén tartották meg, mely a mai napig sok kérdést vet fel.
Ki rendezte, miért lettek ezek az előadók és előadások?
Miből nőtt ki 1943, milyen múlttal rendelkezett a SDG? Mennyire illik bele a SDG programjába, történetébe 1943 Magyar Élet Tábora? Miért itt és nem az ország más pontján, más közösségében rendezték meg?
Figyelembe kell venni a lelki, szellemi alapokat és a történelmi tényeket.
Ez a konferencia szervesen illeszkedik az SDG szellemi és konferencia programjába. Az 1921-es indulásakor eldöntötte a SDG, hogy mint Jézus Krisztus jó vitéze szolgálni akar és ezt erősítette meg a 1928-ban: „Teljes erejével küzd a kálvinista világnézetnek, egyfelől a magán és családi, másfelől nemzeti, gazdasági és társadalmi élet minden vonatkozásában való diadalra juttatásáért.... A Szövetség tagjai minden erejükkel küzdenek egy jobb és igazságosabb társadalmi rendnek békés eszközökkel való megteremtésén...tömöríteni kívánja azokat, akik imádságos és Biblia-olvasó lélekkel készülnek a Magyar Református Anyaszentegyház s nemzeti életünk jövendő küzdelmeinek megharcolására”[1], vagyis Isten országának, a hazának, nemzetnek nevelni értékes embereket.
1928-ban vett telket a Szövetség Balatonszárszón, ahol meg is rendezte még ebben az évben a diák-és földműves konferenciákat, az utóbbi KIE rendezésű volt. Ez a konferencia hely adott később otthont évente a SDG-s fiataloknak a Szövetség munkatársainak, családjaiknak összejövetelére és a pihenésre. A nyári táborok rendszerint egy hetes turnusban folytak, külön fiúk és lányok részére és korosztályonként, rendszerint, de voltak bibliaismereti, zsoltár-és népdal, vezetőképző és testvériség konferenciák is.
Minden konferenciának volt elnöke, titkára és lelkipásztora. A napi program bibliakörökkel kezdődött és este áhítattal, majd tábortűzzel fejezték be a napot. A konferenciák testvéri légköréhez hozzátartozott az a nyíltság és őszinteség, mely jellemezte a SDG-s lelkületet és Szárszót. Mindenki bátran elmondhatta véleményét egy-egy előadás kapcsán, a többiek meghallgatták, nem nevették ki, sőt bátran vitatkozhattak. A másik, fontos SDG-s jellemvonás, hogy csak értékeset szabad a SDG-sek elé vinni, kiváló előadókkal és témákkal, hogy magas szellemi értékeket tudjanak hazavinni. Megtanítani őket önálló véleményt alkotni és azt bátran elmondani, vállalni saját nézeteiket. Ezt szolgálták a Szerda Esték is, kiemelve ezekből néhány évet. Nézzük meg a Szerda Esték kiváló, neves előadóit és a gazdag, széleskörű, több társadalmi, egyházi, egyéni problémát érintő és építő, tettre késztető programjait: 1929-ben: Kálvinizmus és szocializmus - Dr. Fábián Dániel, 1930-ban: A magyarság megújító erői - Veres Jenő, A gazdasági élet lelki alapjai - Móricz Miklós, A kálvinizmus szociális missziója - Kováts J. István, Magyarország sorsa a versaillesi Európában - Dr. Máté Elek, Kisebbségi magyar problémáink - László Dezső, Az erdélyi lélek - Ápriliy Lajos, A falu kérdése - Nagy Ferenc, 1931-ben: Magyar lélek a népdalban - Lajtha László, A magyar falu lelke - Dr. Illyés Endre, Parlamentarizmus és diktatúra - Dr. Balla Antal, A kisebbségi jog fejlődése -Dr Finkey Ferenc, 1932-ben: Református falupolitika - Geszthelyi Nagy László, Álláshalmozás - pályaválasztás - Dinnyés Lajos, Az 1932. év: irodalmi értékű könyvei - Benedek Marcell, 1935-ben: Lehetséges-e együttműködés az egyházak között - Makay Miklós, 1938-ban, Kollektivista kísérletek és az egyház - dr. Kiss Sándor, Hol a kálvinizmus helye a magyar proletár kérdésben? - Kovács Imre, 1939-ben Segíthet-e a kálvinizmus a magyar közéletben - Soos Géza, Hogyan oldanák meg a kálvinisták a szociális kérdést - Dóczy Antal, Hatnak-e a kálvinista erők a magyar irodalomban - Németh László, 1940-ben: Az irodalom „nem tudományos” gyökerei - Kodolányi János, Kultúra és vallásos metafizika - dr. Makkai Sándor, A világnézet etikai kényszere - dr. Ravasz László, 1941-ben: A világ követelménye az egyházzal szemben - Karácsony Sándor, Az egyház és a parasztság - Móricz Zsigmond, Az egyház és a középosztály - Soos Géza, Az egyház és a proletáriátus – Bogdán Gyula, Az egyház a nemzet életében – Szabó Imre.2
Előzményként a Szerda Esték mellett már 1929-től a nyári szárszói konferenciák foglalkoztak társadalmi, gazdasági, szociális, kisebbségi problémákkal és az 1934-ben Fóton megtartott első Magyar Testvériség Konferencia állandó helye is Szárszó lett . A megtartott SDG konferenciák egyik előadásának címe 1938-ban: Hol a kálvinizmus helye a proletár kérdésben?, de az 1942-es és a 43-as konferenciák emelkedtek ki ezek közül és maradtak a legemlékezetesebbek, az adott történelmi események és a háborús helyzet révén is.
A már megismert történelmi, társadalmi, politikai helyzetet és az SDG tudatos munkája, az előrelátás, helyzetfelismerés, mellett ott volt a felelősségvállalás.
Egyházat misszionálni, a missziót egyháziasítani kell, vallotta Ravasz László. Az ifjúsági munka meghatározó jelmondata volt: Akié az ifjúság, azé a jövő. Soos Gézát 1940-ben választották meg a SDG elnökévé, aki által nagy lendületet vett a Szövetség munkája minden értelemben.
Az 1934. évi főiskolás szárszói konferencia résztvevői Memorandumot fogalmaztak meg a Konventhez, melynek végső szövegét Fülep Lajos készítette el és Soos Géza főtitkár, valamint Budai Gergely, mint a SDG elnöke írtak alá. ”Cselekedjen az egyház!”
Olyan megoldásra váró kérdéseket vet fel az irat, mint az elhaló falvak betelepítése, azok anyagi segítése, radikális földreform, új örökösödési törvény az egykézés miatt, a mezőgazdaságban a gyümölcstermesztés és az állattenyésztés preferálása, közoktatás átszervezése, és a hungarológia középpontba állítása. 3
1938-ban, Balatonszárszón megrendezték a faluvezetők konferenciáját „Beszélj a földdel” címmel. A SDG-sek kapcsolatban voltak a KIE-vel és a Sárospatakról elindult népfőiskolai mozgalommal. 4
1939-ben jelentette meg a SDG Ravasz László püspöknek A nagy szakadék c. előadását, mely figyelmeztette a diákifjúságot a parasztság nemzetmegtartó erejére, értékeire, s arra, hogy a meglévő társadalmi szakadékot fel kell számolni, tanulják meg egymást becsülni, s akkor így lehet együtt országot építeni. 5
1941-ben (július 28-30) hirdette meg a Szövetség a végzettek konferenciáját, címe: „Mit tesz az ember, ha magyar?” ”Szántsatok magatoknak új ugart!” Előadók voltak, Veres Péter - Mit tesz az ember, ha magyar, Somogyi Imre - Új magyar gazdasági rend és mi és Barcza Gedeon.6
Veres Péter előadása címét így változtatta meg, „Mi tesz, helyesebben mit tehet az ember, ha magyar?” Előadásából néhány gondolatot idézek: „Sajnos, a döntő dolgokban most nagyon keveset... jegyezzük meg: a magyar nacionalizmus, a nemes értelemben vett nemzeti öntudat és fajszeretet a háborús nacionalizmusból nem profitálhat semmit...Az új életforma, az új társadalmi rend megint nem a mi akaratunktól függ majd. Világerők döntik el, hogy mi lesz az uralkodó irányzat... De akármilyen lesz az új rend, tartalommal itt a magyar földön mégis csak nekünk kell megtölteni”. 7
Veres Péter így emlékezik erre a Diákok és parasztok c. cikkében a Tiszántúlban:
„ A gyerekek megszépültek, szinte átszellemültek a vidám és szabad testvériségben. Semmi kimértség, semmi úri modoroskodás, semmi szolgai alázatosság, semmi rúzs az ajkakon, semmi festék az arcokon: úgy éltek és úgy viselkedtek, mint a szellem és a jóság katonái”.8
Az 1942-es esztendőben a Szövetség szokásos konferenciái mellett két konferencia érdemel említést, melyek közvetlen előzményei a 43-as Magyar Élet Táborának.
Az 1940-ben, a SDG-n belül megalakult a végzett diákokból a Kabay Márton Kör. 1941-től a Kör részt vett a Püski Sándor által kiadott könyvek terjesztésében. Ez a Kabay Kör vállalta fel az 1942-es február 15-22-ig Budapesten, a SDG Kálvin-téri központjában tartandó munkás-paraszt-diákifjúság konferencia megrendezését.9 Egyes visszaemlékezések szerint a SDG vezetése csak később hagyta jóvá a találkozót. A résztvevők közt ott voltak a SDG, KIE, KALOT a Magyar Evangéliumi Munkásszövetség, Turul képviselői, népfőiskolások, Bólyai kollégisták, Apró Antal, Marosán György, Jobbágy Károly, Nyers Rezső, Gyenes Antal, s látogatást tett Németh László és talán Illyés Gyula is. Egyes visszaemlékező Kabay-sok szerint igen, de Fitos Vilmos véleménye az volt, hogy nem látogatta meg a konferenciát Illyés Gyula.10
A SDG lelkipásztora Kiss Sándor mondta el a tanácskozás kezdetekor, hogy ez egy olyan próbatétel, vizsga, mely eldönti, hogy megérettek-e az eljövendő Magyarország felépítésére, s a feladat, hogy keressék ennek a megoldását. A vasárnapi, ünnepi előadást Kodolányi János tartotta, melyben a következőket ajánlotta a résztvevőknek: magyar népi gyökerek felkutatása, a nemzeti önismeret fokozása, a magyar lelkiségnek megfelelő életforma kiépítése. Ezek a gondolatok nem arattak osztatlan sikert ebben a körben. A magnyitón még Szabó Pál, Sinka István olvastak fel írásaikból és elhangzottak még Ady, József Attila, Erdélyi József és Sértő Kálmán versek. Balla Péter gondoskodott a közös népdaléneklésről.
Az érdemi munka valóban a három réteg életével, problémáival kívánt foglalkozni. Veres Péter a parasztságról, Nagy István a munkásságról, Darvas József az értelmiségről tartott előadást, de az előadók közt volt Kovács Imre, Somogyi Imre, Karácsony Sándor, Kádár Imre, Kovács Bálint, Muharay Elemér, és Balla Péter is. 11
A tanácskozás nem volt hiábavaló és a tovább gondolkodásra Soos Géza meghívta a jelenlévőket Szárszóra, a június 29-től július 5-ig tartandó Magyar Testvériség Konferenciára.
A SDG Soos Géza ígéretéhez híven megtartotta a jelzett időben, 1942-ben a SDG szárszói konferenciáját „Ifjúság az új magyar szellemért” címmel.12
Borvető Béla személye segítette a konferencia megszervezését, hiszen híd volt a Kabaysok és Püski Sándor között, mert ekkor már Püski munkatársa volt és megkönnyítette a Kabay Kör és a Magyar Élet Kiadó közötti kapcsolatot. A meghívón a SDG szerepel, mint rendező, de jól tudjuk, hogy az előadók, népi írók meghívása Püski Sándor teendője volt. Püski Sándor felajánlotta, hogy minden diák, aki 10 Magyar Élet könyvbarátot szervez be, az ingyen vehet részt a szárszói konferencián.
A résztvevők közül 250-300-an inkább az értelmiség köréből került ki, kevesebb volt a földműves és munkásfiatal, ezt Denke Gergely a márciusi letartóztatásokkal is magyarázza.13
A februári előadói gárda mellé rendes előadónak felkérték Németh Lászlót, aki Érték és igazság az irodalomban és a történelemben címmel tartott két alkalommal nagyszerű előadást. Felkérték még Juhász Gézát, aki az új magyar irodalomról Gulyás Pált, aki Kelet és Nyugat címmel tartott előadást, Molnár Istvánt, Tersánszkyt. Veres Pétert, A parasztság különböző szellemi áramlatok hatásában, Nagy Istvánt- Népiség - munkásság, Darvas Józsefet, Népiség - értelmiség, Püski Sándort, Harc az új magyar irodalomért előadások megtartására hívták meg. Jelen volt Nagy Töhötöm és Kerkay Jenő római katolikus részről, akik hozzászóltak a konferenciához, ahogy Vatai László, Fónyad Dezső, Boda Gábor, Somogyi Imre is tették. Az esti programokat Sinka István saját verseinek elmondása, Balla Péter, Molnár István és Muharay Elemér népdalai, néptáncai, népi játékai tették színesebbé, gazdagabbá.
Féja Géza javaslatára, hogy Püski Sándor jelentesse meg a régi magyar irodalom nagyjainak munkáit, fél óra alatt 5 500 pengőt ajánlott meg az ifjúság a konferencián.14
„A konferencia minden napja csoportos bibliatanulmányozással kezdődött, ... tehát, evangéliumi légkörben folyt a konferencia, mégis egészen más volt, mint bármely eddigi megszokott egyházi rendezvény... más volt az előadók és a résztvevők összetétele...az előadások témaköre... hármas egységben mozgott, mint nép, nemzet, magyarság. Hazánkban ez volt az első kísérlet, hogy evangéliumi légkörben különböző álláspontot képviselő emberek, nagyszámú hallgatóság előtt tartsanak előadásokat. 15 Az utolsó esti tábortűznél Kiss Sándor olyan meggyőző erővel prédikált, hogy az egyik résztvevő, aki szociáldemokrata párttag volt, utána odament hozzá és ezt mondta: „Így már én is elfogadom a Bibliát. Mondjátok, hol kaphatnék egyet?”16
Németh László visszaemlékezésében pedig arról a tapasztalatáról ír, hogy: „a vendéglátó nagypapok hamar belátták, hogy számításuk fordítva sül el: jelentős számban neveltjeiket csábítja el a fészkükbe bocsátott radikalizmus. 17Azonban azt is el kellett ismernie, hogy az evangéliumnak olyan kisugárzása járta át a tábort, olyan légkört teremtett Isten örömüzenete, amely őt is megfogta, s ez nemcsak a nagyszerű beszélgetéseket jelentették számára, ennél sokkal többet, amire már régóta vágyódott. Megérezte, átérezte a gyülekezet légkörét.
Egy erdélyi résztvevő leveléből: „Távlatokat nyitottak, egészen meggazdagítottak az írók előadásai... Ha valóban becsületügy a mi ügyünk, ahogy Németh László mondta, valóban ezzel az önkritikával kell haladnunk további utunkon. A hitetlenség bántóan kicsillanó hangjait eltakarták a nagyszerű előadások, a tüzes viták, a fel-felcsendülő népdalok... megacélosodott lélekkel, dacos hittel tértem haza, hálát adva az Istennek az elgondolkoztató, gazdagító szép napokért.”18
Soos Géza a következőképpen értékelte ezt a hetet: „ A SDG nagy szolgálata volt ez a konferencia. Felekezetközi munkát kezdtünk el ezzel, hitvallásos irányunkat nem feladva. A szövetség most érte el nagykorúságát. a magyar szellemi élet vezető férfiai, akiknek még nem volt alkalmuk evangéliumi körökkel kapcsolatot szerezni, ebben a légkörben lehettek egy hétig”. Soos Géza az eredmények közé sorolta”. … a Biblia korszerű térhódítását a munkásosztály képviselői között, Németh László ígéretét egy szeminárium tartására a SDG-ben és végül Féja Géza kezdeményezését” 19
Ilyen előzmények után került sor az 1943. aug. 23-29-ig megrendezett szárszói Magyar Élet Konferenciára. „A Magyar Élet Könyvbarátai és a Soli Deo Gloria Szövetséggel együtt ebben az évben is megrendezi találkozóját Balatonszárszón,” ezekkel a szavakkal kezdődik a konferencia meghívója, mely hűen tükrözi, hogy a SDG, ennek Kabay Köre és a Magyar Élet Könyvbarátainak Társasága és Püski Sándor egymás között megosztották a feladatokat.
Szükség is volt erre. Németh László már 1942-ben tudta, hogy egy ilyen jellegű tábort csak egyházi illetőségű helyen lehet megrendezni, s ez még inkább érvényes volt 1943-ra. Hogyne lett volna közismert az 1941. január 27-én, 11/449/1941/VII BM rendelete, melynek értelmében: „Az ország helyzetére tekintettel létfontosságú minden ipari ... minden mezőgazdasági munka zavartalan végzésének a biztosítása.
Amikor a társadalom minden rétegének a fokozott erőfeszítés a kötelessége, szükséges, hogy ne foglalják le idejét a normális körülmények között megengedhető politikai, egyesületi és a társadalmi élet különböző megmozdulásai.
... semmiféle gyűlés, nagyobb méretű összejövetel... megtartását ne engedélyezzék... minden esetben utasítsák el.
...egyes politikai pártok kizárólag saját helyiségeikben, kizárólag adminisztrációs ügyek intézése céljából... szűkebb körű megbeszéléseket tarthassanak.
Nem vonatkozik ez a rendeletem továbbra sem a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezetek testületi szerveinek gyűlésére.20
Így Szárszó adhatott helyet ennek a tanácskozásnak. Soos Géza 1944. február 16-án kelt levelében határozottan kimondja, „… nem akartunk mi rendezők lenni, hanem mint vendéglátók bocsátottuk balatonszárszói telepünket a Magyar Élet Könyvkiadó rendelkezésére, kikötve azonban, hogy a lelki keret és a konferencia formai vezetése a mi kezünkben marad.” 21 Megválaszoltuk az egyik miértet és már láttuk az idevezető utat, hogyan alakult a Szövetség diákjainak kapcsolata a 30-as évek elejétől a népi írókkal, mennyire váltak érzékennyé a szociális problémákra és azok megoldását keresték, s keresték, hogyan építsék a jövendő Magyarországát.
Szükség volt Soos Gézára, akit bár az 1942-es februári találkozó után Ravasz László finoman kérdőre vont, de továbbra is engedte ebbéli tevékenységét a SDG-nek. Soos Géza nemcsak a SDG-ben, hanem a politikában betöltött szerepe is lehetővé tette arra, hogy többet, nagyobbat merjen, mint általában kortársai, ő fogadtatta el a hivatalos körökkel a konferencia megrendezésének a szükségességét. Hivatali beosztása a Külügyminisztériumba szólt, de tagja volt a Függetlenségi Mozgalomnak, a tervezett kiugrás egyik előkészítője, titkos külföldi küldetéseket hajt végre, s megnyitja a SDG épületeit a lengyel menekültek előtt.
A konferencia szervezése nem maradt titokban, Keresztes-Fischer szerint, kommunista összejövetel folyik Szárszón és hamarosan szétüttet a gyülekezet között. (Dobi István, Nagy Ferenc)22 Faragó tábornok figyelmeztette a tábori lelkészeket és a katonákat, hogy civilben jelenjenek meg Szárszón – ezt az információt Benda Kálmán közölte. Nagy volt a felfordulás Szárszó körül, de már nem lehetett visszamondani. Rengeteg volt a jelentkező, az előadókat is felkérték, nagyobb botrány lett volna, ha elmarad a konferencia.
Az 1943-as szárszói konferencia hét témája: A magyar társadalom.
Az előadók több, mint fele már megfordult régebben is a SDG-ben, őket jól ismerték a fiatalok, így: Kodolányi János, Karácsony Sándor, Kerék Mihály, ő nem tudott eljönni, Németh László, Püski Sándor, Balla Péter, Muharay Elemér, de sokaknak ez volt az első találkozása Erdei Ferenccel, Jócsik Lajossal, Kiss Istvánnal vagy László Gyulával. A résztvevők és a felszólalók közt ott találjuk Juhász Gézát, Veres Pétert, Nagy Istvánt, Kovács Imrét, Asztalos Istvánt, Szabédi Lászlót, Darvas Józsefet, Somogyi Imrét, Fitos Vilmost és azt a két markánsan keresztyén szellemet képviselő diákot: Marosi Péter theologust Kolozsvárról és Denke Gergelyt Dömsödről. Csak az ő hozzászólásaik maradtak fenn, a többi keresztyén ifjú reagálását nem ismerjük.
A résztvevők, mintegy 600-an voltak, így említik az írott források. Azonban pontos adatot nem tudunk, ez a létszám maradt fenn, szinte szájhagyományként, mert a hivatalos résztvevők listáján, mely a Zsinati Levéltárban van és melyet Püski Sándor is közöl, csak 480 fő van név szerint megemlítve, de szembetűnő, hogy az előadók, a szervezők, lebonyolítók nevei nincsenek ezen a listán. 23
A résztvevők közül 473 fő lakóhelye ismert, akik 182 helyről érkeztek, s ebből 92-en Budapestről, 19-en ill. 20-an Szabadkáról, Diósgyőrből, Kolozsvárról. 24
A felekezeti hovatartozás szerinti kimutatáshoz 335-en jelezték, hogy mely felekezet tagjai, ezen adatok szerint 62%-a református, 29%-a római katolikus, 7%-a evangélikus és 2%-a unitárius volt az ismert 335 főnek.25 Értelmiségi, dolgozó és diákok együttesen 294 fő, htb. 13 fő, földműves 24 fő, munkás 31 fő, nincs adat 118 főről.
Soos Géza szerint a résztvevőkből 150 fő élt komoly hitéletet, mintegy 50 -en voltak a kifejezetten vallásnélküliséget hirdetők, s a többi jóindulatú közömbös volt. 26
Ennyi ember elhelyezése komoly gondot jelentett a SDG vezetőinek, de Naszádi Zsófiával az élen a tábor körül lévő házakban szálláshelyeket kerestek, hogy legalább az előadókat tudják tisztességesen elhelyezni. Az élelmezés is nagy gondot jelentett a háborús, jegyrendszeres időben, ezért Soos Géza a VKM-től 3500 pengő támogatást kért a Magyar Élet Tábor költségeire 1943. június 29-én. 27
A konferencia elnöke Bognár István, lelkésze Kiss Sándor volt. A napi programban ugyanúgy ezen a héten is megtartották a reggeli csoportos bibliaköröket, melyeket kiváló lelkészek és theologusok vezettek. A napi események is ugyanúgy zajlottak, mint bármely konferencián, az előadásokat megbeszélés követte, de a témák és az utána feltörő viták mások voltak. Egyesek előre megírt hozzászólással érkeztek, s láthatóvá vált, hogy egy kisebb csoport tudatosan készült erre a konferenciára. A Szárszó kötetből pontosan megtudhatjuk, hogy mely kör volt ez: a baloldaliak. A résztvevők jól látták ezt az összefogást, és bár az evangéliumi oldalról többen voltak, de nem voltak olyan szervezettek, mégis tiszta hangjuk megszólalt az esetenkénti gondolatok zűr-zavarában és elmondták véleményüket, nézeteiket, még akkor is, ha azok ütköztek másokéval. Magától értetődő, hogy mindegyik fél igyekezett meggyőződését a másikkal elfogadtatni, annak érvényt szerezni. Ismert Kovács Imre megnyilatkozása Németh László előadása után, mikor becsmérelte az egyházat, mert az előző napon egy bátor keresztyén ifjú tett hitéről bizonyságot Erdei Ferenc előadása után, mikor nyíltan kimondta, „hogy a magyarság jövendőjét nem tudja elképzelni a lelkek megtisztulása és magújulása nélkül, s ehhez az egyetlen út, Jézus Krisztus”.28 Kovács Imre hozzászólásában először erre a véleményre reagált, amikor az egyházat cégérnek titulálta, s erre a levezető elnök figyelmeztette, „legyen tekintettel arra, hogy ahol beszél, az egy evangéliumi alapon álló egyesület hajléka”.29 Kovács Imre megsértődött és nem fejezte be a mondandóját, később őrült is ennek, nem bántotta meg jobban Németh Lászlót, írja az Új Látóhatárban, 1960-ban. 30
A légkör, a meglévő keretek, melyekhez még a tábortüzek is hozzátartoztak sokkal jobban izzott, az eltérő vélemények egymásnak feszültek. Hiába adta meg az alaphangot Kodolányi János előadása és beszélt a szavak inflációjáról, a kialakult táborok erélyesen képviselték nézeteiket. Németh László nehéz szívvel jött Szárszóra, hiszen a kommunista Nagy István már támadta őt, azt mondta „...hogy a Bocskay-kertért is megérdemelném, hogy felakasszanak. Hasonlókat mondott Kovács Imre is” - vallja Németh László Homályból homályba első kötetében.31 Az ilyen típusú megfogalmazások, hangnemek idegenek voltak és idegenek is maradtak Szárszótól. Németh László megtartotta előadását és elhagyta Szárszót. Nagyon készült előadására és higgadtan védte a harmadik, magyar út elképzelését és az értetleneknek egyszerű magyarázatot adott: ”tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineá-nak az angolokénak kell lennie. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most feláll valaki, és azt kérdi: nem lehetne Új-Guinea a pápuáké? Ez a harmadik oldal. 32 Az ő és Erdei Ferenc előadása körül robbant ki a legnagyobb vita, mely egyértelművé tette, hogy kik azok a népi írók közül, akik a harmadik utat választják, ill., akik a marxista utat helyezik előtérbe. Veres Pétert Szárszó után már nem hívta meg a SDG, mint előadót, Féja Gézát, Németh Lászlót, Sinka Istvánt, Szabó Pált igen. A kialakult vihart Karácsony Sándor előadása csitította le és teremtette meg a harmóniát. Mikor megérkezett Szárszóra előbb Kodolányival beszélgetett négyszemközt egy órát és csak utána tartotta meg az előadását. Ismerte a történteket és előadása befejezésekor felkérte Sinka Istvánt, olvasson fel verseiből, aki addig nem jutott szóhoz. 33
A szárszói konferenciák igazi szellemiségét Soos Géza szerint Kodolányi János, Németh László, Féja Géza, Bözödi György, Kiss István (KALOT), és mindenek felett Karácsony Sándor előadásai jelentették, melyek a tiszta nemzeti gondolat és az igazi lelkiség hatalmas magasabbrendűségét mutatták meg a konferencia tagjainak.
Utóélet, felelősségvállalás, eredmények, áldások.
Ez a szárszói hét nagy vihart kavart az egyházon belül is. A Szövetség vezetésének választ kellett adnia a történtekre a sárospataki közgyűlésén. Soos Géza elnöki jelentéséből idézek:”
1. A konferencia nem új kezdeményezés volt, folytatása az évtizedes Magyar Testvériség konferenciáinknak... Ha a konferenciát lemondottuk volna, sok kár származott volna ebből a nemzeti magyar ügyre, s nyílt csatafeladás lett volna. 2. Mi azt valljuk, hogy az a győzedelem, amely meggyőzte a világot, a mi hitünk... Miért akarjuk mindig egymást meggyőzni, és miért nem merjük összemérni fegyvereinket más felfogású, jó szándékú magyar testvéreink fegyvereivel? Avagy ízetlen só és döglött kovász vagyunk? Még ha úgy lett volna is, ahogy gyenge idegzetű és ítéletű emberek mondották, hogy egészen az utolsó délutánig a „másik oldal” volt fölényben, akkor is érdemes lett volna megtartani a konferenciát Karácsony Sándor utolsó előadásáért.
3. A reggeli bibliakörökben, az esti tábortűzi evangélizáló áhítatoknál, az éjjeli nagy imaközösségeknél sok lélek nyert igen nagy ajándékot.
4. A konferencia hű keresztmetszetét adta a mai magyar társadalom kaotikus világnézetének.” 34
Bognár István ügyvezető alelnök, a konferencia elnöke közgyűlési jelentéséből: „Hű kép rajzolódott elénk a mai magyar társadalmi felfogásokról. Különösen a baloldali gondolkodók voltak hangosak a konferencia kezdetén. Ez érthető, hiszen hosszú idő óta alig volt hely Magyarországon, ahol ilyen nyíltan és őszintén elmondhatták volna véleményüket. Türelmesen meg kellett hallgatni őket, s mikor minden mondanivalójuk elfogyott, akkor átvette a szót az a réteg, amelyik az elmúlt időkben mégis átment az evangéliumi mozgalmak nevelésén... Erről a konferenciáról a legellentétesebb vélemények hangzottak el, és nagyon sok megrovásban van részünk miatta”. 35
Bognár István, mint a konferencia elnöke megkapta azt a bírálatot, hogy gyengekezű volt, nem terelte helyes mederbe a beszélgetéseket. Bognár István nagyon is jól ismerte az emberi lelket és inkább a higgadságot választotta. „ A népi írók társasága, akikre a magyar ifjúság jó része, mint apostolokra tekint, vagy tekintett, ma már széttöredezett társaság. Lehet mondani, hogy van egy hatalmi, egy irodalmi és talán egy magasabb érdekekért küzdő csoportja. A magyar ifjúságot itt kell keményen figyelmeztetni és harcában melléje állni, mert a népiség evangélium nélkül nála is érvényesülési, pozícióharc lesz. Bizony keservesen kellett látnunk, hogy sok helyen a népi irodalom mögött az evangélium ügye háttérbe szorul.”36
Vatai László egyetemi lelkész az Egyetemes Konventnek az 1943-ban végzett munkájáról készített beszámolójában sajnálatosnak tartja, hogy” A „Szárszó” címen megjelent Püski Sándor beszámoló könyve a konferenciáról hiányos, félrevezetésre alkalmas, mert az evangéliumi jellegű hozzászólásokat és munkákat kihagyta.”37. A Szárszó kötetből elmondása szerint azért maradt ki, mert a gyorsírókat is annyira lekötötte az előadás, hogy egy idő után nem jegyeztek le semmit és a kézirat nem készült el időre. Így maradt ki Karácsony Sándor előadása, melyet később, még 1944-ben Püski Sándor megjelentetett .38 Soos Géza keményebben fogalmaz erről az esetről, amikor Sziklai Aladár tanügyi főtanácsosnak referál a konferenciáról... „a Magyar Élet Könyvkiadónak sajnos nem egészen korrekt viselkedése folytán úgy jelent meg - kifejezetten kérésünk, ill. tiltakozásunk ellenére, - hogy mi azt nem is láttuk. Az un. jobboldaliak csendes passzivitása, az un. baloldaliak harcos munkavállalása folytán nemcsak az összes bibliaköri evangélizációs és léleknevelő részek maradtak ki, hanem Karácsony Sándor előadása..., s szinte valamennyi jobboldali hozzászólás. A Szárszó-kötet, így ahogy van közönséges hamisítvány, nem az a hamis, ami benne van, hanem a kép, amit nyújt, mert hiányzik belőle nagyon sok.” 39 A kérdés az, a gyorsírók mit jegyzeteltek le, a kötet összeállítói milyen anyagból dolgoztak, s ha kevesebb jobboldali felszólalás került lejegyzésre, vajon miért, mi ennek az oka? Vannak-e még feljegyzések valahol, hogy teljesebb, hitelesebb képet kapjunk Szárszóról?
A fejmosást nem kerülhették el a Konventtől sem Soos Gézáék, az 1944. évi konventi jkv. 90§-a kötelezi a SDG-t, hogy mielőtt a diákmisszión túlmenő munkát kezdeményez, erre vonatkozólag a konventi missziói bizottságot keresse meg.40
Retorzióban nem volt része a SDG-nek az egyházon belül, sőt a Konvent missziói lelkészállást engedélyezett és több pénzzel támogatta a Szövetséget, mint az előző évben.
A kritikák ellenére nem vesztette el bizalmát az állam előtt sem, hiszen Soos Géza államsegélyt kért 1943. októberében a SDG szárszói építkezéséhez, melyet nem utasítottak el.
A Szövetség vezetőségének meg kellett látnia, hogy a SDG-sek nem vezető, hatalmi szerepre vágynak, hanem szolgálni akarnak és ez bizony így nem jó, ha a közéletben, csak szolgáló szerepet vállalnak a keresztyén fiatalok és mások, akik hatalomra, térhódításra törekszenek nagy magabiztossággal és elszántsággal teszik azt, s akkor a jövendő Magyarországa milyen irányba fog menni, ha a keresztyének másod, harmadrendű szerepet vállalnak a közéletben.
Sok megválaszolatlan kérdés maradt még 43-as Szárszó körül, akkor is, ha megvannak részben az idevezető út jól járható kövei. A háttér munkák, a szocdem, kommunista párt, milyen előkészületeket tett, ill. a paraszt párt. A résztvevők milyen céllal érkeztek, kik fogalmazták meg az előre megírt hozzászólásokat? Miért használta fel ezeket a baloldal olyan magas számú felszólalásaiban a konferencián? Ki, kik készítették fel őket?
A Kabay Kör szerepe tisztázottnak látszik, de többet tudnánk, ha a Kört megalakítók múltját jobban ismernénk és kötődéseiket is. Levéltári kutatások ezt akkor teszik lehetővé, ha van erre vonatkozó iratanyag.
Tény, a SDG, Szárszó vállalta a nézetek ütköztetését, vállalta krisztusi mivoltát és küldetését és vállalta, hogy nem hajlandó a magyarságot, a nemzetet kettétörni jobb- és baloldalra, még ha ezeken az oldalakon lévők oly eltérő nézeteket vallanak is.
1943 nyara sokáig a magyar történelem olyan pillanata, mikor szabadon gondolkodhatott arról munkás, paraszt, értelmiségi, hogyan képzeli el az ország jövőjét.
*******
[1] MRE Zsinati Levéltára, későbbiekben MREZSL, 24. fond b. 1., Denke Gergely, A Soli Deo Gloria megalakulása…, in. Református ifjúsági egyesületek és mozgalmak Magyarországon a XX. században, szerk. Tenke Sándor, Budapest, Magyarországi Református Egyház (MRE), Ráday Nyomda, 1993. 198.
2 u.o. 456-464, MREZSL 24. fond. d. 27, Kulifay Albert összeállítása, MREZSL 24. f. k.1.
3 Memorandum, MREZSL. 24. fond, k. 1. 1-7.
4 Horváth Erzsébet, A Magyarországi Protestáns Népfőiskolák – megalakulás, működés, újraindulás. (doktori disszertáció), Evangélikus Hittudományi Egyetem, Bp. 2001 14.
5 Ravasz László: A nagy szakadék, Bp. SDG Kiskönyvtár, 3. kötet, MREZSL. 21.B. fond, 19.doboz
6 Havas Gábor: A Kabay Márton Kör… in. Református…255.
7 i.m. 255-256., és Református Diákmozgalom, 1941. július 30. 5-7.
8 Tiszántúl, 1941. december 7. és Református Diákmozgalom, 1942. január 5.
9 Gergely Ferenc: A Soli Deo Gloria története, kézirat Bp. 1983. 256. MREZSL. 24. fond, k. 1/4. Havas, i.m. 266.
10 MREZSL. 24. f. hanganyag, SDG-sek és Kabay-sok visszaemlékezései, készítette: Merétey Sándor
11 Gergely, i.m. 261-262.
12 Református Diákmozgalom, 1942. (konferencia szám) 4. MREZSL. 24. fond, h.1/2
13 Havas, i.m. 274.
14 „nyelvek csodája a népi írók balatonszárszói találkozóján” Református élet, 1942. július 18. Havas, i.m. 277.
15 „nyelvek csodája a népi írók balatonszárszói találkozóján” Református Élet, 1942. július 18. Havas, i.m. 277.
16 „A népi írók első balatonszárszói konferenciájáról”. Reformátusok Lapja, 1982. július 4.in. Havas, i.m. 275-276.
17 u.o.
18 Püski Sándor: Könyves sors - Magyar sors, Bp. 2002. 42-44.
19 Háromszáz résztvevő a népi írók balatoni konferenciáján. Református Jövő, 1942. július 9. in. Havas i.m. 282., Merétey Sándor, A Soli Deo Gloria, in. Kiútkeresés, 1943. Bp. Kossuth, 1989. 148., Gergely, i.m. 272.
20 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, K. 149 - 1943 - 8 - 17000, 101. doboz.
21 Soos Géza levele Sziklai Aladár tanügyi főtanácsoshoz, MREZSL. 24. fond, in. Barcza József-G. Szabó Botond, Függelék „Szárszóhoz” és utóéletéhez, Református ifjúsági... 321.
22 Havas, i.m. 285.
23 Az 1943. augusztus 23-30-ig tartott Magyar Élet konferencia résztvevőinek névsora, ,MREZSL. 24. f. Soos Géza személyes levelei, konferencia névsor 1-8., Püski i.m. 549-564.
24 Havas i.m. 284.
25 Merétey i.m. 149.
26 Barcza, i.m. 321.
27 MREZSL 24. f. Soos Géza személyes levelei, kelt, 1943. június 29. gép, fénymásolat 1-2.
28 Magyar Út, 1944. február 17. 1.
29 u.o.
30 Kovács Imre, Németh László megkövetése, Új Látóhatár, III. évf. 1960. 2. sz. 117-120
31 Németh László, Homályból homályba, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977. Bp. Kossuth Nyomda, I. kötet, 637.
32 Németh László előadása, in. Szárszó, Püski Bp. 1993. 51-52.
33 Gellért Sándor, Karácsony Sándor szekerében c. írásából részlet, 1984. március 10. gép, 1-4. o., MREZSL 24. f. k. 8/5
34 A Soli Deo Gloria Szövetség Sárospatakon, 1943. október 16-án tartott évi rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, MREZSL. 2. e. 88. doboz, u.o. a/3. 3.
35 Bognár István ügyvezető alelnök éves jelentése a SDG sárospataki közgyűlésén, 1943, u.o.4.
36 u.o.5.
37 Vatai László jelentése az Egyetemes Konventhez, 1944. MREZSL. 2.a., KK. Konventi jegyzőkönyv, 1944. 84.
38 Püski Sándorral való beszélgetése (Budapest, 2003. aug. 2-án) alapján közli Horváth Erzsébet
39 Barcza i.m. 322.
40 Egyetemes Konvent jegyzőkönyve, 1944. 90.§. 104. MREZSL 2.a. fond, KK