A levéltár története
A konventi levéltár fölállításáról először az 1821/1822. évi generális konvent hozott döntést. A fölállítandó levéltárat a pesti református egyházközségnél kívánták elhelyezni, azzal a céllal, hogy összegyűjtse az addig megtartott konventek iratait és az ágensi iratokat. A levéltár anyagát kezdetben Török Pál dunamelléki püspök őrizte. 1858-ban az ágensi iratokat is átvette Porkoláb Dániel volt ágenstől, de ezek végül a rendelkezések ellenére nem a Konvent, hanem a Dunamelléki Egyházkerület levéltárába kerültek. Török Pál püspök halála után, 1884-ben a Konvent utódjának, Szász Károlynak kezébe helyezte a levéltár gondozását és kulcsát.
Miután 1909-re elkészült Konvent központi székháza (Abonyi utca 21)., oda szállították át az iratokat a dunamelléki egyházkerülettől, az ágensi iratok kivételével, amelyek körül vita alakult ki. A kérdés eldöntésére 1910-ben közös bizottságot hoztak létre a konvent és az egyházkerület tagjaiból, de ennek munkája elhúzódott, majd a világháború miatt az ügy feledésbe merült.
A második világháború idején a konventi székházban óvóhelyet alakítottak ki, de az ott lévő iratok sem menekültek meg a szétzilálástól, egyes iratok a megsemmisüléstől. Mivel addigra a levéltár amúgy is kinőtte addigi helyét a székházban, 1951-ben az Abonyi utcából a Kálvin tér 8. szám alá költözött, a betiltott Soli Deo Gloria Református Diákszövetség államosított székházába, amelyet különös módon az egyház bérelt. Ezzel a levéltár különvált a konventi irattártól, és neve „Magyarországi Református Egyház Konventi Levéltára” lett. Vezetésére a Konvent levéltári előadója, Esze Tamás kapott megbízást, de kezdetektől mellette dolgozott Ivanyos Lajos, aki 1954-től 1971-ig konventi levéltáros, majd levéltárvezető lett.
Ez alatt az idő alatt a levéltár jelentős mértékben gyarapodott. Ivanyos átvette a Dunamelléki Egyházkerület levéltárából a konventre tartozó iratokat, begyűjtötte a református szövetségek és egyesületek (Filadelfia Diakonissza Egylet, Keresztyén Ifjúsági Egyesület, Soli Deo Gloria Református Diákszövetség, Magyar Kálvin Szövetség, stb.), bel- és külmissziós intézmények (Magyar Evangéliumi Külmisszió, Iszákosmentő Misszió, stb.) megmaradt iratait, és „felsőbb egyházi utasításra” átvette a Ráday Levéltárból néhány református közéleti személy (Tisza István miniszterelnök, Burián István külügyminiszter, stb.) irathagyatékát.
1964-ben, amikor az Egyetemes Konventet megszüntették, a levéltár nevét „Magyarországi Református Egyház Központi Levéltára” névre változtatták. 1970-ben a Zsinat elnöksége egy újabb határozatával a levéltárnak a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára elnevezést adta.
1987-től Horváth Erzsébet kapott megbízást a levéltár vezetésére. Ekkor kezdődött a kutatók által legtöbbet használt zsinati és konventi iratok mikrofilmezése, és a segédletek számítógépre vitele. 1998/1999-ben teljesen felújították a levéltár raktárait, irodai és kutatótermi berendezését, 2004-ben pedig területe új raktárhelyiséggel bővült.