Jelenlegi hely

89. fond Draskóczy László hagyatéka, írásai, személyes iratai

Draskóczy László (Huszt, 1905. augusztus 31.-Bp.1974. október 27.) református lelkész. Iskoláit Máramarosszigeten kezdte, itt került gimnáziumba, 1921-ben a család Budapestre jött, ahol tíz hónapig vagonban laktak a nyugati pályaudvaron és e rövid idő alatt két gimnáziumba is járt: az evangélikus gimnáziumba és a piarista gimnáziumba. 1921-ben Pécsre került a család, ahol édesapjuk törvényszéki bírói beosztást kapott de betegsége miatt, mint törvényszéki tanácselnök nyugdíjba ment. Draskóczy László végül is a pécsi ciszterciták gimnáziumában folytatta a tanulmányait és itt érettségizett 1925-ben. Teológiai évei alatt 1925-1929 között a Diákok házá-ban lakott és tevékenyen részt vett a MEKDSZ és a Külmissziói Szövetség munkájában. 1928-tól mint exmissziós segédlelkész működött. A kápláni éveit 1930-1936-ig a Tutaj utcai gyülekezetben folytatta. A Hajnal külmissziói újság állandó munkatársa és egy ideig szerkesztője is volt. Virágh Sándorral együtt indították meg a Külmissziói Füzetek sorozatát. A Külmissziói Szemle állandó munkatársa volt. 1936-1939 között a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület, ill. Diakonissza Intézet lelkészévé választotta. 1940-1947 között Csepelen végzett lelkipásztori szolgálatot majd 1947-1950 között a Pozsonyi úton. 1950-től 1966-ig a Zsinatra került a Nyugdíjintézet ügyeit intézte. Innen ment nyugdíjba.