Jelenlegi hely

51. fond Kiss Roland iratai

Kiss Roland (Budapest, 1888. október 23. - Budapest, 1967. május 18.) előbb szociáldemokrata, majd kommunista politikus, 1949. április 6-tól 1956. október 31-ig Magyar Dolgozók Pártja megbízásából (amit ő gyakran hangoztatott is és "bibliás szocialistá"-nak szerette magát nevezni), - a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka, majd az Egyetemes Konvent világi elnöki tisztét is betöltötte. - A két világháború között több protestáns szervezet (így az Országos Bethlen Gábor Szövetség) vezetőségében is dolgozott, 1945-től pedig a Budapest-Fasori Református egyházközség presbitere volt.

Baloldali politikai múltja következtében (a Postatakarékpénztár 1916-ban a polgári ellenzékhez csatlakozva részt vett a háborúellenes tüntetésekben és a közalkalmazottak első szervezeteinek megalakításában, munkatársa a Világ című radikális napilapnak, 1917-től tagja a Magyar Szociáldemokrata Pártnak (innen 1948-ban automatikusan a Magyar Dolgozók Pártjának), 1918 tavaszán - a postatakarékpénztári sztrájkban való részvétele miatt - behívták katonának és kivitték a frontra, 1918 őszén, az Őszirózsák Forradalom győzelme után aktívabban kapcsolódott be a politikai életbe; titkára lett a Magyar Közalkalmazottak Országos Szövetségének, 1919 március elején Szabolcs vármegye kormánybiztos-főispánja, a Tanácsköztársaság idején a direktórium elnöke és a Belügyi Népbiztosság munkatársa, annak bukása után öt év fegyházra és tíz év hivatalvesztésre ítélték, de két év múlva kegyelmet kapott (1942-ben pedig büntetőjogilag eltörölték a Tanácsköztársaságban való részvételéért kapott büntetését), szabadulása után - magánalkalmazott - ismét bekapcsolódott a mozgalmi életbe; a magánalkalmazottak szakszervezetében vezetőségi tag, tanított a MSzDP munkásfőiskoláján, pártjának 1931-ben és 1925-ben képviselőjelöltje, 1941-ben, mint póttagot, a budapesti törvényhatósági bizottság aktivizálni akarta a zsidó származású tagok helyébe, de ezt ő visszautasította. 1945. június 24-től a Dunántúl képviseletében tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, 1945 novemberétől 1953-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő, 1945. november 23-tól 1947 végéig a Belügyminisztérium adminisztratív államtitkára, 1948-tól a Honvédelmi Minisztériumban politikai államtitkár, majd az Állami határügyi Bizottság és a Csehszlovák-Magyar Határügyi Kormánybiztosság elnöke, (e minőségében tárgyalt Pozsonyban, amikor Rákosi Mátyás telefonon hazarendelte a dunamelléki református egyházkerület püspöki és főgondnoki tisztek betöltésében való segítés végett), 1950-ben nyugállományba helyezték; 1948-ban tagja volt az állam és az egyházak szétválasztását végző kormánybizottságnak, 1956 novemberétől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, s mint alapszervi vezetőségi tag tevékenykedett), az MSzMP - feleségével együtt - saját halottjának tekintette. Iratanyagát az MSzMP Párttörténeti Intézetébe (ma Politikatörténeti Intézet, 762. fond) szállították, onnan került a református egyházat érintő iratok egy része - dr. Gecsényi Lajos osztályvezető közvetítésével - a Zsinati Levéltárba. Főgondnoki tevékenységére vonatkozó jelentős mennyiségű és fontos tartalmú iratanyag (személyesen Rákosi Mátyáshoz szóló levelek, jelentések) található a Magyar Országos Levéltár MDP-MSzMP Osztálya 276. fond 65. csoport, Rákosi Mátyás titkári iratai 362. számú "A református egyházra vonatkozó íratok" - őrzési egységében is. Az iratanyag jellege; egyházpolitikai beszédek, cikkek, töredékesen levélmásolatok -

Irodalom: Ideiglenes Nemzetgyűlési Almanach (Bp. 199 233.); Ladányi Sándor: "Őrségváltás - háttérzenével, Dr. Kardos János megválasztott dunamelléki főgondnok hivatalba lépésének megakadályozása és Kiss Roland főgondnokká tételének körülményei. (= Confessio. 1991. 15. évf. 1. sz. 85-105.p.)