1921. július 11-én 30 református teológus Siófokon egy nyilatkozatot írt alá, mely a Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a Dicsőség, SDG) Szövetségének alapítólevele volt.
1924-től már nem teológus fiatalok is részt vettek az SDG konferenciáin (Gödöllő), s még ebben az évben a nem teológus ifjúság nyomására a Szövetség megfogalmazta gyűlésén azt a szándékát, hogy törvényes formák közt megalakítják a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségét, megnyitva a lehetőséget először a főiskolás, egyetemista fiatalok, majd 1925-től a középiskolások, 1932-től pedig az alsós iskolások felvételére.
A belügyminiszter 1927-ben hagyta jóvá az SDG hivatalos szövetségként való működését. Az évenkénti közgyűlés volt a mozgalom legfelső szerve, melyet nyaranta a balatonszárszói telep megvétele után (1928) ott tartottak. Az Intéző Bizottság dolgozta ki az elfogadott programot. Az 1934-es alapszabály szerint minden református diák tagja lehetett, aki a Szövetség munkájában részt vesz, fizeti a tagdíjat és a Nyilatkozatban elfogadottakat kötelezőnek tartja magára nézve.
A 20-as évektől a gimnázium és a szakiskolák felső tagozataiban megalakult SDG csoportokat collegiumnak nevezték el, 1932-tót pedig az alsós diákok csoportjai a kiscollegium elnevezést kapták.
Az első kört Soos Géza hozta létre 1932-ben Kőbányán. A Kör az egyes gyülekezetek területéről összegyűjtött, esetleg nem diákokat is magába fogadó, akár egynemű, akár vegyes csoport. Célja a gyülekezeti munkások nevelése és az SDG gyülekezeti közösség ápolása volt.
Az SDG Magyar Testvériség Konferenciáit 1934-ben indította el Fóton. Két emlékezetes tábora emelkedik ki: az 1942-es és az 1943-as, melyeket a Szövetség a "Magyar Élet Könyvbarátai"-val együtt rendezett a magyarság sorskérdéseinek megvitatására. A konferenciák közül kiemelkedik még az SDG központban, Budapesten 1942. februárjában megtartott munkás-paraszt-értelmiségi konferencia, mely először gyűjtötte egybe e három réteg fiataljait.
Az ifjúságnak, mint a jövő református világi értelmiségnek felkészítésére a bibliakörök mellett A fővárosban az SDG megkezdte az egyetemi istentiszteletek tartását 1936-ban, melynek lelkipásztorai a legkiválóbbak lehettek: Kiss Sándor, Vatai László, Kulifay Gyula, Orgoványi György. 1947-ben az egyetemi istentisztelet tagjaiból egyetemi gyülekezetet szerveztek.
Az SDG 1948-ban betagolódott a Református Missziói Munkaközösségbe, s noha 1949-ben ki kellett mondania az egyesületi jelleg megszűnését, tagjai vallották, hogy halálukig hűségesek maradnak a szövetséghez.
1994-ben, Siófokon újra indult az SDG Református Diákmozgalom a református gimnazista diákok között.
100 doboz 16 kötet 11,31 fm.