Jelenlegi hely

6. fond Országos Református Közalap iratai 1881-1964

16,1 ifm

Az Országos Református Közalapot az 1881-es Debreceni Zsinat alkotta meg. Már az 1791-es budai zsinaton felmerült egy közalap megteremtése, melyet később a PEIL-ban Ballagi Mór, majd pedig Lónyay Menyhért támogatott. Id. báró Vay Vilmos elnöki megnyitójában 1881-ben ezekkel a szavakkal sürgette a közalap létrehozását: -sürgős elintézést igényel, mivel nem maradhatunk tovább azon állapotban, melyben vagyunk, ha csak azt nem akarjuk, hogy széthulljon egyházunk, mint oldott kéve s nem nézhetjük tétlenül pusztuló s elerőtlenedő egyházközségeinket, nyomorral küzdő lelkészeinket, tanítóinkat.- A Közalap 1883-ban kezdi meg működését. 1891-ig a közalapi járulék fizetése önkéntes volt, s mivel sokan nem tettek eleget ennek, ezért ettől az évtől elrendelték, hogy a törvény szerinti 16 csoportba való besorolást a presbitérium végezze el és megengedték, hogy a gyülekezetek a járulékot átalányösszegben fizessék. Ennek lélekszám szerint minimum 5 krajcárnak kellett lennie.

A Közalap segélyezte az alacsony javadalmazású lelkipásztorait, támogatta az egyházközségek építkezéseit, tatarozásait, a missziói munkát, főleg a nemzetiségi-anyanyelvi diaszpórában élő hívei egyházi, vallásos életének ápolására.

Az I. Világháború után megrendült az egyház gazdasági helyzete. A hadikölcsönökbe, kötvényekbe fektetett pénz elveszett, s mindezt tetézte az ország nehéz gazdasági helyzete.

Így nemcsak pénzben, de terményben is fizették az egyházadót egyházközségeink. Rendkívüli egyházadót is kivethettek, rendkívüli kiadások fedezésére. A gazdasági válság ellenére sok új iskola, templom és lelkészlakás épült.

1946-ban a Szabad Tanács a -szabad egyház szabad államban- elvet követve meghirdette, hogy -a végső cél tehát az, hogy az egyház kiadásait tagjainak áldozatkészségéből fedezze.-

Az önkéntes egyházfenntartói járulék bevezetésére, az egyházi adó eltörlésére 1948 után került sor.???????

Az 1948-as Egyezmény