Református Egyetemes Konvent "Jó Pásztor" Misszió albizottsága iratai

2,12 ifm

Az 1930-as évek második felében, a szélső-jobboldal előretörése, - különösen az Anschluss után, német nyomásra- megindult a belső izgatás - egyebek között- a zsidóság ellen is, s sorra születtek az un. "zsidótörvények". A református egyház első, a folyamat megfékezésére, a "németek éhsége" részben kielégítésére, jó szándékú bár, de naiv távlataiban kellően át nem gondolt intézkedései után az ellenállás mind elvi, mind gyakorlati részről majd a mentőakciók egyre határozottabbakká váltak. Ennek a folyamatnak részeként, 1942. október 20-án a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Muraközy Gyula lelkész, konventi missziói előadó elnöklete alatt és Éliás József igazgató lelkész vezetésével megalakította a "Jó Pásztor Bizottság"-ot, amelynek eredeti célja a zsidóságból áttért református egyháztagok kelkigondozása, és az erre rászorulók szociális és karitatív gondozása volt, a "misszió" címszó alatt tevékenykedett, de valójában mindinkább az embermentés lett a tényleges feladata és tevékenysége. (Az evangélikus egyház nem hozott létre hasonló szervezetet, hanem ide delegálta Sztéhló Gábort, aki a Jó Pásztor Bizottság égisze alatt végezte áldásos mentő tevékenységét.) A Református Egyház - részben - a Jó Pásztor Bizottságon keresztül is végezte mentőakcióit; a Bizottság munkatársai kapcsolatban álltak az üldözöttek szervezeteivel, vezetőivel, részt vettek a körlevelek készítésében, az illetékes kormányszervezetekhez való eljuttatásához, több ezer zsidó "kikeresztelésében" (ami sokkal inkább az embermentés "missziója", küldetése tárgykörébe tartozó tevékenység volt - így is értelmezték a háború utáni zsidó vezetők is -, mint a keresztyén hitre juttatás eszköze), - s értek is el eredményeket: pl. a sárgacsillag viselése alól sokan (mintegy 20.000-en) mentesültek, s deportások alól is sikerült sokakat megmenteni, s mintegy 60.000 ember életét tudták a különböző akciók megmenteni. A Jó Pásztor Bizottság munkája egyáltalán nem volt veszélytelen tevékenység, különösen a háború utolsó két évében.

A Jó Pásztor Bizottság a II. világháború utáni nyomorban is igyekezett segíteni mind az itthonmaradottaknak, mind a deportálásokból hazakerülteknek. 1945-ben az Erdélyi Református Egyház is csatlakozott ehhez a munkához: 1945. augusztus 6-án Kolozsvárott megalakult a "Jó Pásztor Misszió Baráti Társasága".

(A román ortodox Egyház Dragos Gergely vezetésével szintén részt vett e szolgálatban.) -

A Jó Pásztor Bizottság a II. világháború után a Református Egyetemes Konvent albizottságaként működött, s elhatárolta magát a cionizmustól, a belső társadalmi egységet és a megbékélést kívánta szolgálni. 1950-ben, a nagy átalakulás keretében szűnt meg szervezetileg is.