(0,02 fm.)
A magyar protestantizmus keresztényszocialista jellegű érdekvédelmi és önsegélyező szervezete. 1938-ban Magyar Református Munkások Szövetsége néven alakult meg, de a református és az evangélikus egyházvezetés, illetve a kormány támogatásával 1939-től a két egyház közös szervezeteként, Magyar Evangéliumi Munkásszövetség néven működött tovább. Országos körű tevékenységet 1941-től fejtett ki, első közgyűlését is ebben az évben tartotta. Elnöke Muraközy Gyula, Kálvin téri református lelkész, ügyvezetőelnöke Gáspár Béla, titkára 1942-től Balla Árpád volt. 1942-ben már mintegy 4. 000 tagot számlált, körlevele a Magyar Evangéliumi Munkás, 1943-ban 16. 000 példányban jelent meg.
Tevékenységi körébe tartozott előadások rendezése, jogi, közigazgatási, nevelésügyi, orvosi tanácsadások tartása, emellett Budapesten és Nyíregyházán ingyenes polgári iskolai tanfolyamot szervezett, tagjainak kisebb összegű kamatmentes kölcsönöket biztosított, segédotthont és női munkásüdülőt működtetett. A Székesfővárosi Népművelési Bizottsággal karöltve Munkásakadémiát létesített.
Jelentősebb, országos rendezvényei: 1943. április 11-én nagyszabású hangverseny a Magyar Művelődés Házában, a kormány és az egyházak képviselőinek jelenlétében, 1943. aug. 25-31. között -Szociális kérdések az Evangélium világosságában- címmel lelkészkonferencia Kecskeméten, amelyen több jeles személyiség, többek között Ravasz László, Kádár Levente, Muraközy Gyula, Hilscher Rezső, és Kerék Mihály tartott előadást.
A Szövetség működését 1944. novemberéig lehet nyomon követni, 1945 utáni történetéről nem ismeretesek adatok.