Jelenlegi hely

Soos Géza a "Jézus Krisztus jó vitéze"

Horváth Erzsébet

 

                                      Soos Géza a „Jézus Krisztus jó vitéze”

                      Cor meum velut mactatum Domino sacrificium offero[1]

 

     Dr. Soos Géza még 41. évét sem töltötte be, amikor megszűnt földi pályafutása, de a Mindenható Isten olyan életet adott neki, melynek alapján hittel mondhatjuk, hogy ő Jézus Krisztusnak jó vitéze volt, futását elvégezte, a hitet megtartotta. Soos Géza hitvallásában[2] a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségbe (későbbiekben SDG) való belépésekor megtett fogadalmát erősítette meg „Hálát adok Istennek azért a különleges és meg nem érdemelt kegyelemért, hogy engem, szegény bűnöst megváltott az Úr Jézus Krisztus drága vérével, aki el is hívott engem az ő dicsőségének szolgálatára. Krisztusé lévén mind életemben, mind halálomban, mind testemben, mind lelkemben a református keresztyén életformát szeretném megvalósítani. A református teológiát vallom és a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás nyomán célom az, hogy Isten szuverén jogainak érvényt szerezzek az élet minden vonatkozásában.”[3] Az SDG alapigéje: „ Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze”.[4] Tim. 2.3. Ez a hitvallás, ez a fogadalom, elkötelezettség meghatározta Soos Géza földi életét. Tudatában volt, hogy akié az ifjúság azé a jövő, és azt is tudta, hogy a magyar nemzet jövendője függ attól, hogy milyen az ifjúsága. Szerteágazó munkája, feladatai között éppen ezért sokat jelentett a Soli Deo Gloria diákmozgalomban való részvétele és annak irányítása.[5]

     Valóban Soos Gézában megvolt mindenkor hitének megvallása: az áldozatvállalás, a tenni akarás és a tett Isten dicsőségére. Nem ismert akadályt, nyitott volt, segíteni akart és tudott, ahol, és ahogyan kellett. A küldetéstudat, amelyet kapott a Mindenható Istentől, meghatározta egész életét. Az, hogy az Istenhez tartozott, Krisztust Megváltójának tartotta, magas mércét állított elé egész életében. Bármilyen munkakörben dolgozott, bármilyen feladata volt – kiugrás, zsidómentés, konferenciaszervezés, igehirdetés – igyekezett lehetőleg a legjobban megoldani, mert Isten dicsőségét kívánta munkálni általa.

     Soos Géza 1912-ben született Budapesten gyalakúti Soos Zoltán kúriai bíró és Előd Margit rajztanárnő házasságából. 10 éves kora óta naponta olvasta a Bibliát. Fiatalon, 14 évesen tért meg. Egy ifjúsági tábor alkalmával tapasztalta, hogy Jézus Krisztus él és uralkodik. Így vall erről: „Kértem az urat, hogy fogadjon föl szolgájának. Ettől az időtől kezdve rendszeresen részt vettem a református ifjúsági munkában.”[6] Lelki fejlődésében Töltéssy Zoltán az SDG és a KIE vezető személyisége és Muzsnai László vallástanára játszottak nagy szerepet. Soos Géza vallotta, hogy a bibliakörökben Kálvin nyomán fedezték fel Isten igéjének az időszerűségét és felkészültek arra, hogy hogyan szolgálják Istent az egyházban.[7] Ilyen alapokkal a gimnáziumi évek után szíve szerint teológiát tanult volna, de erről lebeszélték és édesapja nyomdokaiba járva, jogra iratkozott be. A Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán végzett 1935-ben. Ekkor ismét a teológiára gondolt, szeretett volna lelkipásztor lenni, de mind Ravasz László püspök, mind Kováts J. István teológiai tanár és mások ismét azt tanácsolták, hogy nem szükséges teológiára mennie, hiszen az egyetemes papság elve alapján jogászként is, ügyvédként is szolgálhatja a Mindenható Istent. S valóban így történt.

        Felelősséggel a magyar politikai életben, 1939-1944

     1939-től Teleki Pál mellett a miniszterelnöki hivatalban a tájékoztató osztályon dolgozott Szent-Iványi Domokossal együtt. Teleki Pál halála után Soos Gézát a külügyminisztérium kulturális osztályára helyezték át. Hivatali munkája mellett aktívan végezte a Magyarországi Református Egyházban (későbbiekben: MRE) a Soli Deo Gloria Református Diákszövetségben Isten dicsőségére szolgáló munkáját, mint a szövetség elnöke.[8] Az SDG-s munkájához hozzátartozott és ismereteit, látókörét nagyban bővítette, hogy részt vett 1938-ban az oxfordi, 1939-ben pedig az amsterdami ifjúsági konferencián, sőt 1939-ben a magyar delegáció vezetője volt. Ökumenikus gondolkodását ezek a konferenciák mélyítették, melyhez az alapot a Szentírás és a már idézett hitvallás adta meg. Minden keresztyén ember testvére volt, mivel minden ember Isten teremtménye, akiért Jézus Krisztus meghalt. Az ökumené egész életét jellemezte és a második világháború idején többek közt ez a gondolkodásmód tette őt késszé és alkalmassá arra, hogy foglalkozni tudjon a menekültekkel, a deportálásra ítéltekkel.

     Egész élte során döntő volt számára, hogy ő magyarként élje meg református hitét és felelősséget érezzen a magyar nemzetért. A felelősségvállalásban és hordozásban nagyszerű emberrel, Szent-Iványi Domokossal dolgozhatott együtt nem csak Teleki Pálnál, de 1938-tól a Magyar Testvéri Közösségben (későbbiekben: MTK), majd 1944-től a Magyar Függetlenségi Mozgalomban (későbbiekben: MFM), melynek vezetői voltak. A Kiugrási Irodának irányítását Szent-Iványi Domokos végezte, de munkatársaként ott volt mellette Soos Géza.[9] Soos Géza a független Magyarországért harcolt és így került kapcsolatba a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságával, annak vezetőjével, Bajcsy-Zsilinszky Endrével 1944-ben.

1944-ben, amikor a németek megszállták Magyarországot a Gestapo kereste Soos Gézát, aki bujdosásra kényszerült és illegalitásba vonult. Soos jelenlétét ellenálló tevékenysége nemkívánatossá tette Magyarországon.

        Szerepe a haza védelmében és a zsidóság mentésében

     1944 tavaszán előkészítette a hozzá juttatott auschwitzi jegyzőkönyv lefordítását, melyet először magyar, majd angol nyelvre fordított le Székely Mária.[10] A lefordított jegyzőkönyvet Soos eljuttatta Horthy Istvánnén keresztül Horthy Miklós kormányzóhoz, Komoly Ottóhoz a Magyar Cionista Szövetség elnökéhez, Serédi Jusztinián hercegprímáshoz és Szent-Iványi Domokoshoz.

     Raoul Wallenberg Magyarországra érkezése után két nappal már kereste a kapcsolatot Soos Gézával. Ő az elsők között, akit Wallenberg felkeresett. A magyarországi svéd vöröskeresztnek Soos Géza az SDG 4 budapesti ingatlanát ajánlotta fel.[11] A zsidóság mentésében szoros kapcsolatban volt Soos Géza Éliás Józseffel, a Jó Pásztor misszióval és a Szent Kereszt Egyesülettel.[12] A Jó Pásztor Missziói Bizottságot 1942-ben hozta létre a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Ravasz László püspök vezetésével. A bizottság 1942. október 20-án jött létre az áttért zsidók lelkigondozására és a rászorulók szociális és karitatív megsegítésére. Muraközy Gyula a konvent missziói előadója lett a bizottság elnöke, Éliás József pedig a szolgálat vezetője.[13]

Éliás József református lelkipásztor közli a Jó Pásztor munkájáról, hogy: „1944. október 1-jétől 1945. február 1-jéig összesen kétezren találtak menedéket, oltalmat gyermekotthonainkban: 1580 gyerek és 420 felnőtt.”[14] A tárgyalt korszakban 1 árvaházban, 31 otthonban menekítették a zsidó gyermekeket, várandós anyákat. Ezen felül lakással, ruhával, pénzzel és menlevéllel (1 500 főnek),[15] segítették a magyarországi zsidókat. Ezt tette a Skót Misszió is, melynek egyik tagját, Miss Jane Hainingent ezért a mentő munkájáért a Gestapo Auschwitzba deportálta 1944-ben, ahol 1944. július 17-én meghalt.[16]

     Soos Géza Éliás Józseffel és a Magyar Szent Kereszt Egyesület munkatársaival akciótervet dolgozott ki 1944-ben a budapesti zsidóság védelmére, melyet ismertettek a zsidó egyház képviselőivel. Ennek fedőneve a „Sétáltató Bizottság” lett, amely megszervezte a főváros zsidók lakta házaiban a hírláncot egy esetleges deportálás esetére, hogy keresztyén fiatalok 2-3 fős csoportja vezesse ki a nyílt utcákra és terekre a zsidó lakosságot. Az akció végrehajtására nem került sor.[17]

     Soos Géza a magánkezdeményezés mellett hatékonyan vett részt a Magyar Közösségnek és az MFM-nek a budapesti zsidóság megmentéséért végzett munkájában, melyben munkatársak voltak: Saláta Kálmán, Hőgye Mihály, Döbrössy Lajos, Nagy Gyula, Vatai László, Saláta Kálmán, Bognár István, Arany Bálint, Csicsery Rónay István, Kupa László, mindazok, akikkel együtt dolgozott nemcsak a Magyar Közösségben, de a Soli Deo Gloria mozgalomban is.

     A budapesti zsidóság mentésére érkezett Koszorús Ferenc vezérkari ezredes, aki az esztergomi páncélosokkal 1944. július 5-én Budapestet körülvette és megakadályozta, hogy a németek elkezdjék a zsidók deportálását. Ezzel az akcióval mentette a zsidóságot, de veszélyeztette Horthy Miklós kormányzó biztonságát és egy későbbi Horthy elleni támadás kivédését. A németek számára nyilvánvalóvá vált, hogy van egy eddig be nem vetett páncélos hadosztály.

     Az SDG a második világháború során nagyon sok zsidón segített, de lengyel, holland és más nemzetiségű üldözötteket is bújtatott mind Budapesten a Kálvin téri, mind a balatonszárszói és a szilicei konferencia központokban, illetve magán lakásokon. Az SDG munkatársai közül sokan vettek részt az ellenállási mozgalomban, így Bognár István alelnök is. Soos Gézát nem tudta elfogni a Gestapo, azonban Vatai Lászlót elfogták és több hétig kínozták a Gestapo börtönében. [18]

        Kísérlet a haza mentésére

     Soos Géza a szövetségesekkel akarta felvenni a kapcsolatot, hogy ne kerüljön sor Budapest ostromára. 1944. december 9-én Hadnagy Domokos[19] repülőőrnaggyal küldetésre utazott Olaszországba, hogy az angolszász csapatokkal tárgyalást folytasson egy esetleges fegyverletétel feltételeiről. Erre az útra elment még Hadnagy Domokos felesége és másfél esztendős kislánya egy hátizsákban, Toperczer Árpád főhadnagy, navigátor és Rakovich Sándor őrmester, motorszerelő. Az útra magukkal vitték Pap László budapesti református teológiai tanár kérésére Johannes Adolf Baron Bentinck holland hadifogoly hadnagyot. A pápai repülőtérről egy német repülőgéppel, He 111-essel indultak el vakrepüléssel Olaszországba és Foggia-ban, Bari mellett landoltak. Előbb angol, majd amerikai fogságba kerültek. Mind az angolok, mind az amerikaiak fogolyként tekintettek a küldöttségre, amely 1944. december 9 – 1945. április 10-ig tartózkodott Bariban. Soos Géza nyilatkozata szerint a Magyar Függetlenségi Mozgalom küldte ki őt azzal a szándékkal, hogy először vegye fel a szövetségesekkel a megszakadt kapcsolatot, másodszor, hogy Budapest ostromával kapcsolatban a kommunistákkal a már megbeszélt jelszót a szovjet hadvezetés tudomására hozza, a harmadszor, hogy tájékoztassa az MFM-ről a szövetségeseket és a szövetségesek nyilatkozzanak, hogy mit kívánnak tenni Magyarországgal.[20] Bariból Rómába vitték őket, ahol Soos Géza szeretett volna találkozni a szovjet követségről valakivel, hogy felvegye a kapcsolatot és tárgyaljanak a Debreceni Kormányról, melynek támogatását kérték volna a szovjet követségtől. Hadnagy Domokos és Soos Géza kihallgatásáról jegyzőkönyvek készültek, melyekben olyan komoly tévedések voltak, hogy azokat ki kellett volna, hogy javítsák a jegyzőkönyv írói. Soos Géza nem tűrte el a hamis információkat Szent-Iványi Domokossal kapcsolatban és feljegyzést készített a téves adatokról, melyet átadott az illetékeseknek, akik nem foglalkoztak vele.

 Amikor 1945. májusban megszűnt a hadifogoly státuszuk, akkor Soos Géza Rómában meglátogatta a csehszlovák és a román követséget. Úgy vélte, hogy a két nép, a cseh és a magyar nép demokratikus alapokon összebarátkozhat. Naivitás? Mit tehetett egy keresztyén ember? Keresni és munkálni a békességet, a megbékélést. Még nem volt lelkipásztor, de már a Rómában élő magyarok lelkigondozásával foglalkozott, gyülekezetet épített. Bárhol járt, bárhol volt, ha segítséget kérő kezet látott, akkor ott, ahogyan tudott segített.

     1945 őszén Genfbe utazott, ahol az Egyházak Világtanácsa révén próbált élelmet, pénzsegélyt, és a Nemzetközi Vöröskeresztnél pedig gyógyszereket szerezni Magyarország számára. 1946 januárjában Magyarországra érkezett, de családja már nem volt az országban, mert biztonsági okokból feleségét és gyermekeit Genfbe menekítette.

     Magyarországon Nagy Ferenc miniszterelnöktől ugyan megkapta az igazolást az ellenállási mozgalomban végzett munkájáról,[21] de 1946-ban kénytelen volt elhagyni ő is az országot. Erről így vall Soos Géza „1946-ban Budapesten a kommunisták újra megkísérelték, hogy eltegyenek láb alól. Mivel visszautasítottam, hogy belépjek a kommunista pártba, vagy aláírjam legalább az engedelmességi nyilatkozatot. … Becsületes ember nem tud együttműködni a kommunistákkal.”[22] 1946-ban Soos Gézának sikerült elhagynia Magyarországról úgy, hogy egy Molnár László nevű ávós százados segített neki a menekülésben, akinek 1944-ben ő mentette meg az életét. [23] A kommunisták féltek Soostól, mert gyújtóhatású ember volt és kiszámíthatatlan, térdet, fejet nem hajtó. A legbiztosabb, vérnélküli eszközt választották: 1947-ben megfosztották magyar állampolgárságától.

        Misszió a száműzetésben, küzdelem a magyarság megmaradásáért

     Az Ökumenikus Világtanács az Egyesült Államok Északi Presbiteriánus Egyház támogatásával teológiai ösztöndíjat ajánlott föl Soos Géza számára, aki két esztendő alatt elvégezte[24] teológiai tanulmányait Genfben és 1950-ben lelkipásztorrá szentelték. Szakdolgozatát a magyarországi protestáns egyházak ifjúsági munkájáról írta francia nyelven.

     Soos Géza Genfben is megszervezte a magyar református gyülekezetet és Németországban is, ahol az Ökumenikus Világtanács megbízásából irodát nyitott az ott lévő magyar, cseh, ukrán, lengyel és lett menekültek lelkigondozására. Munkájába - hivatalosan - néhány magyar menekültet is bevont, így Wass Albertet, akivel 1950-től közösen szerkesztették az Új Magyar Út című folyóiratot (München, Washington), melynek főszerkesztője Bakó Elemér lett és a lap indulása előtt létrehozták a Magyar Szellemi Munkaközösséget.[25] 1946-tól 1951-ig megjelentette a Harangszó című egyházi lapot is.

     1950-ben az Új Magyar Út első számban jelent meg Soos Géza cikke, melynek címe Isten igéje és a magyar sorskérdések. Nem véletlen a cím és a téma választása sem. A cikkben kérdéseket tesz fel, megmarad-e a magyarság, fenn marad-e a sajátos magyar szellemiség, nem törik-e be marxista szolgaságba, nem deformálják-e külföldön erőtlen, színtelen nemzetköziségbe.”[26] Ezekre válaszolva Soos Géza vallotta, hogy a magyarság megmarad, ha megtér Istenhez és az Isten törvényeit megtartja, s ha a magyar ember keresi hivatását, felismeri és betölti azt, hogy közben Isten igéjét naponként olvassa, imádkozik és békességben él saját magával és a szomszéd népekkel. Vallotta, hogy a magyar szellemiség fennmarad, ha a nyelv, kultúra, ének, népdalok tovább élnek, mert a nép az ő magyarságát Istentől kapta, tehát meg kell őrizze nemzeti kultúráját, amelyet tovább kell adnia gyermekeinek, a következő nemzedéknek.

        Elkötelezettsége, munkája a Soli Deo Gloria Diákszövetségben

     Az SDG-ben Krisztusnak, a magyar nemzetnek, a református egyháznak elkötelezett fiatalokat kívánt nevelni, akik alázatosak, áldozatvállalók,[27] küzdeni tudnak, odafigyelnek szellemi, lelki fejlődésükre és minden alkalmat megragadnak az épülésre, közösségben élnek, együtt imádkoznak, zsoltárt és népdalt énekelnek.[28] Az SDG munkamódszeréhez tartozott a Biblia tanulmányozása, konferenciák, evangélizációk, a református irodalom művelése és terjesztése.[29] A zsoltár- és népdalmissziót Balla Péter vezette, aki népdalokat gyűjtött Lajtha Lászlóval, majd Ballának munkatársa lett az SDG-ben Kálmán Lajos. Kiemelkedőek voltak a bibliakörök, az iskolai csendes napok, amelyen természetesen Jézus Krisztusról hallottak először, de beszélgettek a magyar nemzet, a magyar nép sorsáról, arról hogy kinek, milyen felelősséget kell vállalni Isten országának, illetve a magyarságnak építésében. Ezek a témák határozták meg a budapesti szerda esték programját. 1938-ban politikai kérdéseket vettek napirendre, s így hallhatták a fiatalok Kovács Imre előadását Hol a kálvinizmus helye a magyar proletár kérdésben, majd Dr. Kiss Sándort a Kollektivista kísérletek és az egyház kapcsolatáról. 1939-ben Soos Géza arról szólt, hogy mit tehet a kálvinizmus a magyar közéletben, Németh László pedig, hogy Hatnak-e kálvinista erők a magyar irodalomban? A szerda estéken főleg a budapesti teológiai tanárok voltak az előadók, de meghívta a szövetség más fakultások kiemelkedő professzorait is: a sárospataki Kálvint kutató Nagy Barnát, a faluszeminárium és a népfőiskola elindítóit: Szabó Zoltánt, Koncz Sándort, a debreceni, volt erdélyi püspököt, Makkai Sándort és a budapesti Ravasz László püspököt.[30] Karácsony Sándor az SDG-sek egyik nagyra becsült előadója, személyisége 1941-ben A világ követelménye az egyházzal szemben címmel tartott előadást, mely gondolkodásra, vitára adott alkalmat. 1941-ben Móricz Zsigmond az ifjúságot a vidék felé fordította Az egyház és a parasztság című előadásával. 1944-ben a szerda esték központi témája az élő magyar irodalom volt, melyről Karácsony Sándor, Szabó Pál, Barcza Gedeon, Berde Mária, Sebestyén Jenő teológiai professzor, Fónagy Dezső szóltak és Sinka István is, aki A Biblia a pusztai nép kezében témáról beszélt.[31] Az SDG vezetése az említett előadókkal, előadásokkal széleskörű ismeretet adott tagjainak és egyben nevelte, készítette a jövőre a magyar református ifjúságot. Az ifjúság számára nem csak ismeretközlések voltak a szerda esték, de elmondhatták véleményüket, megtanultak tisztességesen vitatkozni és egy-egy előadás munkára sarkallta őket, hogy hatékonyabb diákszociális munkát végezzenek, többet adakozzanak, olvassanak és vándorkönyvtárat hozzanak létre.

     Az SDG tagjainak örömünnepei voltak az országos Virágvasárnapi konferenciák, melyeket rendszerint Budapesten, a Kálvin téri templomban, a teológia dísztermében és alkalmanként a Salétrom utcai templomban tartottak. Ezekre a konferenciákra az ország összes SDG-s csoportjából jöttek fiatalok és 1941-ben, háborús időben vettek részt a legtöbben: 1 700 fő.[32] A lelki éhség, a konferenciák programjai vonzották a diákságot, akik magyar kálvinista szellemi-lelki táplálékot kaptak[33] és kötöttek életre szóló barátságokat.

     Soos Géza végezte világi hivatását és az SDG-ben irányított, szervezett, előadásokat tartott, és írt, üzent az SDG-seknek a diákmozgalom újságjában. Írásai az SDG Diákszövetség fogadalmára, programjára épültek. Így 1937-ben megírta, hogy ott lehet a magyar jövendőért jó munkát végezni, ahol Krisztus evangéliuma az alap, ahol Ő az élő és ható erő, ezért az új magyar nemzedéknek a legkisebb kortól keresnie kell Istent, s meg kell próbálnia Isten parancsa szerint élni.[34] 1938-ban a nemzetépítésről szólt, amelyben minden SDG-s tagnak részt kell venni. A céltalanságot, a rosszul végzett munkát nem csak az egyik diáknak a másik diákkal szembeni árulásnak tartotta, de kimondta, hogy ez hazaárulást is jelent.[35] Egy másik cikkében felvázolta azt a veszélyt - utalva az egyik szomszéd népre -, hogy ott az ifjúság lelkét hogyan akarták véglegesen megfertőzni azzal, hogy mindenféle hitetlenséget, nihilizmust, marxizmust hirdettek. A bajt még tetézte, hogy ugyanezt a szellemet szexuális téren is érvényesíteni kívánták. A szabad szerelem, a felelőtlen tisztátalan élet a fiatalságot tévútra viszi, eltávolítja Krisztustól.[36] Az ifjúság számára kemény megfogalmazások voltak ezek, de egyértelműek, érthetőek és útmutatóak.

     A SDG vezetői az ifjúságnak nem csak a szellemi-lelki táplálékról gondoskodott, de érzékelték a diákságnak a szállás és étkezési nehézségeit, és ezért létrehozták a menzát, ahol naponta kétszer meleg ételhez jutottak a rászorulók. 1941-ben vetődött fel egy főiskolás diákház építése, amelyet Darányi Kálmán elhunyt miniszterelnökről kívántak elnevezni.[37] A diákház megépítését támogatta Németh László, akitől származik a következő idézet „Száz kis kezdés küzd, hogy magyarságunkból nevelünk magunknak legjobbjai lelkével eltelt vezetőket: a népfőiskolák a népből a népnek, a különféle diákinternátusok a színmagyarság mélyeiből a nemzetnek… Ezek közül az intézmények közül a Darányi diákház lesz tán a legnagyobb. Célja: egy fedél és egy lélek alá gyűjteni a fővárosban tanuló református főiskolásokat.”[38] A diákház építésére összegyűlt pénzt a bankból nem tudták fölvenni, mivel Soos Géza nem tartózkodhatott Magyarországon és végül 1946-ban Ravasz László közbenjárására vehette fel Kulifay Albert, de addigra az infláció miatt már nem volt értéke az összegyűjtött pénznek.

 

        Balatonszárszó – egyház-nemzetépítés

1928-ban vette meg az SDG balatonszárszói üdülőtelepét, amelynek kisebb részét az SDG tagjai által összegyűjtött pénzből, illetve az MRE zsinatától kapott kölcsönből fedezték. Nyaranta az SDG tagoknak szerveztek fiú- és lány konferenciákat, vezetőképzőket, majd később egy-egy téma határozta meg egy hét programját.

        A fogalommá lett 1943-as konferencia előzményei

     Soos Géza Szárszón 1935-36-ban megszervezte a Magyar Út Társas Napokat, melyeket a következő esztendőkben a Faluvezetők[39] (1938) és a Magyar Testvériség Konferenciák [40] (1939) követtek. Az SDG-ben 1940-től működött a Kabay Márton Kör, mely tudatosan vállalta Kabay Márton kuruc örökségét, aki az igazságért harcolt. 1942 februárjában a Kabay Márton Kör szervezte meg az országban először a munkás, paraszt, értelmiségi találkozót az SDG székházában Budapesten a Kálvin téren, melynek mintegy 150 résztvevője volt. A találkozón Soos Géza és az SDG-s tagok mellett ismert írók, politikusok is jelen voltak: Illyés Gyula, Sinka István, Kodolányi János, Kovács Imre, Darvas József, Püski Sándor, Apró Antal, Marosán György. Napról napra változott a létszám. A fiatalok nagy figyelemmel kísérték az előadásokat, a beszélgetéseket arról, hogy milyen teendői lehetnek a munkás, paraszt, értelmiségi fiatalnak külön-külön és együtt az akkori Magyarországon.[41]

     Az SDG programjába illeszkedett az 1942-es népi írók „Ifjúság az új magyar szellemért” címmel rendezett tábora, melyen 300 fő vett részt, majd az 1943-as Magyar Élet tábor 600 fővel. Ez a tábor az SDG és a Magyar Élet Könyvkiadó – Püski Sándor - közös szervezésében jött létre. Ismerve mind az SDG, mind Soos Géza munkáját, az 1943-as szárszói konferencia megrendezése az SDG munkafolyamatának része volt. Püski Sándor már 1943 előtt jelen volt az SDG konferenciáin és kiadója könyveit az SDG-s tagok ismerték, terjesztették, árusították.

Az 1943-as konferencia programját meghatározta a politikai helyzet, az SDG szemlélete és a Püski Sándor által meghívott előadók. Az előadók névsorát végignézve látjuk, hogy ab ovo milyen témával foglalkoztak és azt is, hogy kinek volt kötődése az SDG-hez. Az 1943-as konferencia előadóinak névsora: Kodolányi János, Karácsony Sándor, Balla Péter, Németh László, László Gyula, Erdei Ferenc, Kiss István, Jócsik Lajos, Veres Péter, Muharay Elemér, Darvas József, Somogyi Imre, sőt Erdélyből Nagy István, Szabédi László, Bözödi György és Asztalos István. Erdei Ferenc a magyar földről, társadalomról és a társadalmi fejlődésről szólt, László Gyula a magyar őstörténetről, Muharay Elemér a népi kultúráról, Balla Péter a népdalról és a műzenéről, Karácsony Sándor pedig a magyar nevelésről. Őt tartották sokan a konferencia legkiválóbb előadójának, akinek a visszaemlékezések szerint 3 órás előadását a fiatalok a legnagyobb figyelemmel hallgatták. Az előadók és az előadások témái alkalmat adtak a vitákra, hiszen kimondottan marxisták is voltak közöttük. Az ország helyzetének megoldására a különböző „oldalú” nézetek szabadon ütköztek és kirajzolódott a harmadik út. Az 1943-as szárszói konferencia fogalommá lett. A konferencia után a reformátusok részéről Soos Gézát és az SDG vezetését nem sok dicséret érte, inkább vádaskodás, hogy nemcsak reformátusok, de más hitbéliek, sőt ateisták is jelen voltak Szárszón. Soos Géza vállalta a felelősséget, a kiútkeresést az adott politikai helyzetben, amelyben a különböző elképzelések megszólalhattak.[42] Történelmi tény, hogy a nem református és a nem keresztyén előadók és a konferencia nem keresztyén résztvevői is ott ültek a konferencia során megtartott bibliakörökben, melyről nem csak írásbeli emlékünk van, de ezt fényképek is őrzik. Ezen a konferencián sem lehetett elhagyni az áhitatokat, a bibliaköröket, a zsoltárt és a népdaléneklést, melyek mindenkor Szárszóhoz kötődtek, az SDG-hez, mely napjainkig így van. [43]

 

        Szolgálat az Észak Amerikai Egyesült Államokban, 1951-1953

     1951 novemberében családjával együtt érkezett meg Észak-Karolinába, Montreat városába, ahol az egyházi főiskolán tanított.[44] Természetesen a tanítás mellett itt is járta az országot, megszervezte prédikáló-lelkigondozói körútjait. Elment Floridába és olyan helyekre, ahol egy-két magyar családnak hirdethette Isten igéjét, de volt olyan alkalom, amikor 10-15 ezer ember hallgatta. Folytatta munkáját Wass Alberttel, megjelent az Új Magyar Út, bekapcsolódott az amerikai magyar reformátusok szervezetébe a Szétszórtságban Élő Magyar Református Egyházba és cikkeket, tanulmányokat írt a Harangszóba, ill. dolgozott és igehirdetései jelentek meg az 1949-ben alapított Magyar Evangéliumi Világszolgálatban, mely 43 országba jutott el.[45] Észak-amerikai tartózkodása során találkozott Billy Grahammal, akivel jó barátságot kötött. Mindenkor tudatosan kísérte figyelemmel gyermekeinek nevelését, akik az USA-ban is magyarul olvasták a Szentírást és minden nap magyarul énekelték a zsoltárokat és a dicséreteket.

 Koszorús Ferenccel, mint ahogy Wass Alberttel is, megmaradt a jó baráti kapcsolat amerikai tartózkodása során. 1953. szeptember 5-én Koszorús Ferenc vezérkari ezredessel együtt indultak a Ligonier-i (Pa.) Bethlen Otthonba a református lelkészek találkozójára, amikor halálos baleset érte. Koszorús Ferenc elmondása szerint Soos Géza fáradt volt, amikor kocsiba ült, de sietniük kellett, mert a következő napon Soos Géza Pittsburgh-ben (Pa.) prédikált. Estére hatalmas viharba kerültek és ez megnehezítette Soos Géza látását és egy híd kőoszlopának ütközött a kocsi. Koszorús Ferencnek megsérült a feje, a tüdeje és törést is szenvedett. Soos Géza azonnal, látva, hogy barátját milyen baj érte, elment a legközelebbi farmra, hogy mentőautót hívjon. Még ő segítette barátját betenni a mentőautóba, majd beült, hogy elkísérje Koszorús Ferencet a kórházba, s hirtelen meghalt. Próbálták, de nem tudták újraéleszteni. Rajta nem látszott semmilyen sérülés és nem törődött magával, úgy ahogy más alkalommal sem a saját élete, a saját helyzete állt az első helyen.[46]

Wass Albert írja, hogy egy nagy fa dőlt ki Soos Géza elmenetelével.[47] Ravasz László pedig apai szemmel gyönyörködött benne.

A genfi La Vie Protestante október 9-i számában emlékezett meg róla: „…Jelentős amerikai munkája mellett Soos Géza fő mozgatója volt a vasfüggönyön innen szétszórtan élő magyar reformátusok ügyének….Elhunyt református lelkésztestvérünknek ellenfelei is voltak. Jelleme Kálvinéval volt rokon; örökölt a genfi reformátor hajlíthatatlanságából. – Akár vallási, akár közigazgatási, akár kulturális, vagy szervezeti kérdésekről volt szó, a Biblia volt vezérfonala és tanácsadója… Mások kétkedése, vagy elnéző mosolya e vonatkozásban őt sohasem befolyásolta…. Soos Géza haláláig hű maradt az Evangéliumnak és népének az ügyéhez.[48]

                         Cor meum velut mactatum Domino sacrificium offero.

                                                      Soli Deo Gloria!

 

 

 

 

[1] SDG jelmondata és ezt ábrázolja jelvénye

[2] lásd: 1. számú dokumentum

[3] SOOS Géza, Hitvallásom, Evangéliumot Magyarországnak! Soos Géza Emlékkönyv, 1912-1953, Ráday Gyűjtemény, Bp. 1999. 174.

[4] Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, későbbiekben lásd: MREZSL, 24. fond b/ 1. d.

[5] KULIFAY Albert, A Soli Deo Gloria Református Diákszövetség tisztikarai, 1924-1949,  Református Ifjúsági Egyesületek és Mozgalmak Magyarországon a XX. században, szerk. Tenke Sándor, MRE, Bp. 1993. 465-479

[6] SOOS, Hitvallásom, Evangéliumot, i.m. 173

[7] WASS Albert, Jézus Krisztus Jó vitéze, i.m. 268

[8] Soos Géza tisztségei a SDG-ben: 1930-1931 üdülőtitkár, 1933 középiskolás fiútitkár, 1935 főtitkár, 1935 Református Diákmozgalom szerkesztője, majd 1937-1945 között kiadója, 1936 alelnök, 1937-1940 ügyvezető alelnök, 1940 1946 elnök. TENKE S. i.m. 1993. 465-479

[9] Szent-Iványi moszkvai tartózkodásakor Soos Gézára várt a kiugrási munka szervezése, folytatása Magyarországon.

[10] Soos Géza kérésére Székely Mária, - Éliás József munkatársa a Jó Pásztor misszióban – fordította le a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv német nyelvű példánya a két szlovák auschwitzi szökevény: Walter Rosenberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzler (Josef Lanik) vallomását tartalmazza, akik 1944. ápilis 7-én szöktek meg Auschwitzból. HORVÁTH Erzsébet, Ravasz László és a zsidómentés, Teológiai Szemle 2007/4. 206-211.

[11] Ezek a következők voltak: VIII. kerület  Vas u. 19. IX. kerület Kálvin tér 8, IX. kerület Lónyay u. 36, IX. kerület Üllői út 25. MREZSL, 24. f. b/1. 3. cs, lásd: 2. számú dokumentum

[12] SOOS Géza, A magyar közösségről. Evangéliumot, 142

[13] A bizottság munkájáról, benne Ravasz szerepéről Szenes Sándor ’Befejezetlen múlt’ c. kötetében elismerően szól, ahol Éliás Józseffel beszélget a szerző. Ravasz nemcsak létrehozója volt ennek a zsidómentő munkának, de anyagilag is támogatta. Ebben a munkában sok református lelkipásztor és egyháztag, diakónus vett részt. A zsidó származású diakónusok a Szálasi uralomig - a Konvent elnöksége közbenjárására –mentességet élveztek a zsidóságra vonatkozó intézkedések alól. A Jó Pásztor Bizottság tagjai voltak: Bereczky Albert, Kádár Imre, Dobos Károly, Nagy Gyula, Borsos Sándor, Dr. Benkó Ferenc ny. államtitkár, dr. Kárpáthy Géza törvényszéki bíró.  A német megszállás után Sztehló Gábor evangélikus lelkész is csatlakozott a Jó Pásztorhoz, s létrehozta a Gaudiopoliszt. A német megszállás után megnövekedett a Jó Pásztor munkája. A lelkészek, diakónusok menleveleket, keresztleveleket, élelmet szereztek a zsidóság mentésére és látogatták az internálótáborokba, munkaszolgálatos századokba kerülteket. HORVÁTH E, i.m.

 

[14] SZENES Sándor, Befejezetlen múlt, Bp. 1986. 76-77.

[15] BERECZKY Albert, A magyar protestantizmus a zsidóüldözés ellen, Bp. 1945. 41.

[16] SZENES S. i.m.

[17] TÖRÖK Bálint, 1944. MÁRCIUS 19. II. www.magyarszemle.hu/cikk/1944_marcius_19ii, 3. letöltés 2007. 03. 14.

[18] Vatai László Soos Gézának tulajdonította letartóztatását, melyből nyilvános vita kerekedett és megosztotta az amerikai magyarságot. A New Brunswick-i  (N.J) American Hungarian Foundation levéltára őrzi az ezzel kapcsolatos ügynek az iratait, melyekből közöljük a fontosabb  dokumentumokat.

[19] Johannes Adolf Baron Bentinck holand katonatisztet, aki német fogságból menekült Magyarországra. HADNAGY Domkos – SOOS Géza, Feljegyzés a kihallgatási jegyzőkönyvek tévedéseivel kapcsolatban, Róma, 1945 május 15 Evangéliumot, 154

[20] SOOS Géza, Nyilatkozat az olaszországi küldetéssel kapcsolatos kérdésekről, Evangéliumot, 154-158.

[21] Az igazolás dátuma, 1946. március 8. SOOS Géza, Kesergés az USA főparancsnokság fogságában, Evangéliumot, 162

[22] SOOS G. Hitvallásom, Evangéliumot 174

[23] TÖRÖK Bálint, Az olaszországi. küldetés, Magyar Szemle Online, Új folyam XI. 4. Budapest, 2002. augusztus

[24] Kiválóan tanult és beszámították addigi tanulmányait is és így lett a négy teológiai tanulmányi évből két esztendő.

[25] lásd: 3. számú dokumentum

[26] SOOS Géza, Isten igéje és a magyar sorskérdések, Új Magyar Út, 1950. 1. sz., Evangéliumot, 188-195.

[27] Minden SDG-s tagnak kötelessége volt a tagdíjat fizetni. Ettől még a legszegényebbeknél sem tértek el. Az áldozatvállalást meg kellett tanulniuk ifjúkorukban, s ha kellett segítettek a nyomortelepeken élőkön vagy Makkoshotykán, Sárospatak mellett, ahol a templomot a renoválták.

[28] lásd: 4. számú dokumentum

[29] lásd: 5. számú dokumentum

[30] A szerda esték részletes programja olvasható: KULIFAY Albert, Az SDG világnézeti előadássorozatai 1922-1948, TENKE S. i.m. 456-464

[31]u.o. 460-463

[32]HAVAS Gábor, A Kabay Márton Kör, u.o. 187.

[33] lásd: 6. számú dokumentum

[34] lásd: 7. számú dokumentum

[35] Református Diákmozgalom, 1937, 1938. 8. szám. MREZSL. 24. f. 32./a d.

[36] SOOS G. A Soli Deo Gloria misszió, különös tekintettel a felszabadult Felvidékre, Evangéliumot, 108.

[37] lásd: 8. számú dokumentum

[38] MREZSL 24. f. 16. d.

[39] Az 1938-s és az 1939-es Faluvezetők konferencia programjai olvashatók HAVAS i.m. 201-205, TENKE S. i.m.

[40] KULIFAY Albert: Balatonszárszó 60 éves jubileuma. Reformátusok Lapja 1986. 6/26. 8.

[41]HAVAS Gábor, Az 1942. és 1943. évi nagy konferenciák, 234-274, TENKE S. i.m. és lásd: 9. számú dokumentum

[42] „ A szárszói találkozó értékelése … ha a marxizmus halott, akkor felesleges az aggodalmaskodás, ha pedig valami Marx redivivust, valami megelevenedett és új hódító körútra induló történelmi matérializmus arcát látják felbukkanni a szárszói előadások többségében, akkor ezt józanul tudomásul kell venni, hogy a magunk missziójában, keresztyén magyar programjában számot vessünk olyan erőkkel, amelyekkel adott esetben mérkőznünk is kell, mégpedig saját fegyvereikkel…FÓNYAD Dezső „Vihar Szárszó fölött”, Református Jövő, 1944. 02. 09 és Uram, látni akarjuk a Jézust, szerk: Fónyad László, Bp. 2011. Semmelweis Kiadó, 50,

 valamint az SDG 1943-as sárospataki közgyűlési jegyzőkönyve 4. o. gép MREZSL, 24. f. a/3 d.

lásd: 10. 11. 12. számú dokumentumok

[43] lásd: 13. 14. számú dokumentumok

[44] lásd: 15. számú dokumentum

[45] SZIGETHY Béla, Istennel járni, Evangéliumi Világszolgálat, 1953. 8-9. sz. Evangéliumot, 237-238

[46] Temetésén a lelkipásztori szolgálatot Harsányi András végezte a Filippi 3,11-14 alapján.

[47] lásd: 16. számú dokumentum

[48] Jöjjetek, „Harangszó” Szórványban Élő Magyar Református Egyház Lapja, 1953. Hírek december, 5